A nevem Prokop József
Szeretnék nektek bemutatni, pár festményemet.
A telefonszámomat, és az e-mail címemet, az elérhetőségekben olvashatjátok.
Magamról nem szeretnék olyan sokat írni, mert úgy érzem, hogy nem is vagytok rá kíváncsiak, legalábbis, a sok szövegre nem. Én is, ha betérek egy weblapra, nemigen érdekel a sok duma, ha az oldal képes felülettel rendelkezik.
Na, szóval. Én egy rokkant nyugdíjas vagyok, aki egy forintot nem kap sehonnan, pedig el volt törve a gerincem, és a lábam is tropára ment.
A doktor urak mégis úgy döntöttek, hogy habár dolgozni nem tudok, de nekem nem kell semmiféle anyagi juttatás.
Persze, ha én nyugdíjat szeretnék kapni, ahhoz először meg kell rá keresni a pénzt.
De más.
Szeretem a számítógépet, a géppel festek, rajzolok, egy kis program segítségével.
Festek ecsettel, és írogatok is.
És szeretem az asztalos munkát, már amennyit bírok dolgozni. Az asztalos munkában, inkább csak a kisebb munkák az enyémek, például a díszítés, festés és a tervezés.
Festeni 1984 őszén kezdtem, a katonaság után, mert ott elolvastam Dallos Sándor műveit, (A nap szerelmese, és az Aranyecset című könyveket), amelyek nagyra tartott festőnkről szól, Munkácsi Mihályról. Tudom, vannak benne túlzások, de engem mégis megfogott. A festést szeretem, mint elfoglaltságot, mert megnyugtat.
Nagy hasznom nem volt belőle, mert az ismeretségi köröm nem engedheti meg magának, hogy festményekre költse a pénzét. De, a festés olyan, ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni. Ha, megviszket a kezed, festeni kell.
Festményeim, képeim, (Projó)
Számítógéppel készültek
